Május közepétől egy hónapon át több mint húsz magyarországi kőszínház vendégszerepel egy-egy ikonikus előadásával az idén a 10. Színházi Olimpia égisze alatt megvalósuló debreceni Országos Színházi Találkozón. A fesztivál jelentőségéről Csata Zsolt, a Csokonai Színház művésze beszélt.
– Színészként miért vagy kíváncsi egy ilyen színházi seregszemlére, ahol a kőszínházak megmutathatják a számukra fontos előadásokat?
– A Temesváron eltöltött évek alatt mindig vártam május utolsó két hetét, amikor megkezdődött a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó), ahol különböző nemzetek előadásait nézhettük két héten keresztül. Számomra egy ilyen esemény mindig ajándék. Állandó problémám, hogy kevésszer tudok elutazni a barátaim bemutatóira, sőt még Miskolcra vagy Nagyváradra sem jutok el gyakran, hogy másfajta színházi élményekkel gazdagodjak. Amikor viszont van egy szabad estém és ha tehetem, utazom és beülök előadásokat nézni.
Színészként épp oly fontosnak tartok egy-egy színházi fesztiválon való részvételt, mint nézőként, hiszen másfajta nézői reakciókkal találkozhatunk, ha éppen vendégszerepelünk, vagy a nézőtéren ülve betekintést nyerhetünk más kultúrák színházi világába. Megmutathatjuk magunkat úgymond ismeretlen közegben is, találkozhatunk újfajta színpadi megközelítésekkel, más színházi formákkal.
Az Országos Színházi Találkozó számomra egy fontos esemény, hiszen ma Magyarországon kevés találkozási lehetőség van, ahol különböző társulatok előadásait nézhetjük meg. Szerintem nagyon kevesen jutunk el Békéscsabára, Pécsre, Szombathelyre, akár Budapestre egy-egy előadást megnézni, de most mindez házhoz jön. Ez számomra egy kihagyhatatlan lehetőség. Egy ilyen fesztiválon mindig tanulok, akár a kollégák játékából, betekintést nyerek különböző rendezők világába, társulatok életébe és láthatom a mai színházi paletta egy részét, hiszen a debreceni Országos Színházi Találkozó sok előadásnak, társulatnak ad otthont az elkövetkezendő pár hétben.
– Melyik előadást szeretnéd megnézni?
– Mindegyik előadás felkeltette az érdeklődésem és szeretném látni az összeset, de a következőket várom a legjobban: csak jókat hallottam és olvastam a Harag György Társulat Raszputyin eladásáról, amelyet Sardar Tagirovszky rendezett. Sardarral több alkalommal dolgozhattam együtt és a szatmári kollégákat, akiket nagyon szeretek, nem láthatom minden nap játszani, így kihagyhatatlan esti programnak tartom. Szeretem Sardar színházi ízlését és a szatmári kollégák játékát. A Mester és Margarita egyik kedvenc Bulgakov regényem, és sajnos még nem láttam színpadi adaptációt belőle, így én szeretnék lenni az első, aki belép a nézőtérre. Ráadásul olyan kollégák, olyan társulat előadásában nézhetem, akikkel még soha nem volt alkalmam találkozni, nem ismerem a színházi világukat, de az Országos Színházi Találkozó honlapján található leírás, illetve rövid videó az előadásról azt sugallja, hogy felejthetetlen élményben lehet részem, más színházi formával találkozhatom, mint amit itthon megszokhattunk.
Büchner az egyik legcsodálatosabb szerző és ifj. Vidnyánszky Attila előadásai számomra mindig pozitív színházi sokkot jelentenek, így a Woyzeck előadás bizonyára nagyon izgalmas lesz.
Ma kevés helyen játszanak Csehovot a környékünkön és bár sok Sirály feldolgozást láttam már, minden alkalommal Csehov új olvasata tárul elém. Az emberi természet, amelyet Csehov oly mesterien ismert, nem változik, így darabjai sosem lesznek “porosak”. Egyszer láttam egy nyolc és fél órás Sirály előadást, ami katartikus élmény volt és az egész előadás egyetlen röpke pillanatnak tűnt. Apropó, ha valaki attól tartana, hogy némely előadás túl hosszú, gondoljon bele, a jó dolgokat nem lehet megunni, csak mi kényelmesedtünk el felgyorsult világunkban egy-egy fotelben ülve, valamelyik felkapott sorozat előtt.
Az üvegcipőt eddig egyetlen Mohácsi János feldolgozásban láttam Marosvásárhelyen, egyetemista koromban, ami máig megmaradt pozitív élmény bennem, hiszen Molnár Ferenc mestere a kifinomult lélekábrázolásnak, amely humorral fűszerezett tökéletes cselekménysorba helyezett egész estés szórakozást biztosít. Csak azt tudom ajánlani nézőinknek és minden kíváncsi természetű, szórakozni vágyó, színházszerető, debreceni vagy Debrecenben tartózkodó embernek, amit magamnak ajánlok: kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget. Ma a kuplungcserétől a bevásárláson át az orvoshoz, az óvodába, iskolába, mindenhova rohanunk. Nincs időnk. De a nap még mindig 24 órából áll, így használjunk ki pár órát és ajándékozzuk meg magunkat a kikapcsolódás lehetőségével. Számomra a színház a feltöltődés, lelki-szellemi felfrissülés helye, ahol arra a pár órára, amíg hátradőlök a nézőtéren, kikapcsolom a mobilomat és kizárom a problémáimat, kint hagyom a külvilágot. Találkozzunk és gazdagodjunk színházi élményekkel együtt!
