Az elmúlt hónapokban Magyarországra szegeződött a színházi világ szeme. Ám a színpadi csoda a színészek és a háttérben dolgozó szakemberek közös munkájának gyümölcse. Berettyán Petrát és Tamási-Szekér Annát, a Nemzeti Színház nemzetközi kapcsolattartó munkatársait a Színházi Olimpia szervezésének kulisszatitkairól kérdezte a Magyar Nemzet.
Berettyán Petra elmondta, hogy nagyjából 60-70 partnerrel kellett felvenniük a kapcsolatot. Mivel a Színházi Olimpia minden hazai színházhoz intézte a felhívását, a magyarországi színházak vezetőivel Vidnyánszky Attila külön is egyeztetett. Körülbelül ötven külföldi partnerről van szó, akik között van olyan, akivel már régebbi a munkakapcsolat, de akad olyan is, akivel még csak most találkoztak.
A részt vevő társulatok végleges névsora viszont nagyon sok külső tényezőtől függött: a szervezési szakaszban még a világjárvány alakulásától, majd a háborús helyzettől, de környezeti katasztrófáktól (például árvíz stb.) is, hiszen a világ minden tájáról vártak művészeket.
Berettyán Petra és Tamási-Szekér Anna arról is beszéltek, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a szervezés során, de elmondásuk szerint a legtöbb esetben gördülékenyen tudtak együttműködni a külföldi társulatokkal.
Elárulták azt is, hogy a Színházi Olimpia keretében bemutatott előadások közül melyik volt az, amely a legnagyobb hatást gyakorolta rájuk:
Ez a Peeping Tom társulatának a Triptichon című előadása volt, aminek a Nemzeti Táncszínház adott otthont áprilisban. De említhetném a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át, a Bros című produkciót vagy A vihar című előadást is. Sőt a napokban mutatkozott be a magyarországi közönségnek Szlava Polunyin Snow Show-ja, ami szintén életem egyik legmeghatározóbb színházi élménye volt.
Mindkettejük számára a legmeglepőbb az volt, hogy a külföldi művészek nem értették a vastaps jelenségét: zavarba jöttek tőle. Ilyenkor pedig elmagyarázták nekik, hogy a ritmikusan gyorsuló taps nem jelent rosszat. Sőt nagyon is jót jelent, méghozzá azt, hogy nagyon tetszett a közönségnek az előadás, s várják őket vissza a színpadra.
A teljes interjú a Magyar Nemzet oldalán olvasható.
