10. Szinházi Olimpia - fotó: Streier Mate
10. Szinházi Olimpia sajtótájékoztató - fotó: Streier Mate

Néhány szó a MITEM láthatatlan szereplőiről

Április 16. és június 6. között tizenöt előadást láttam a 10. Színházi Olimpia keretében megtartott 9. MITEM-en. Volt két hét, amikor háromszor jártam a Nemzetiben. Akkor ez soknak tűnt, de most, hogy vége, nagyon sajnálom, hogy nem láttam valamennyi produkciót. Persze azt is fájlalom, hogy idén nem jöttek orosz színházak, távol maradtak az ukránok, nem érkeztek meg az indiaiak. De élményben így sem volt hiány. Osztovits Ágnes írásának hatodik, befejező része.

Végül hadd szóljak néhány szót a szervezésről, a Nemzeti Színház sokszor láthatatlan munkatársairól. Először is: majdnem minden előadás teltházas volt, hála a viszonylag olcsó jegyeknek, illetve kedvezményes bérleteknek, a jó közönségszervezésnek. Pontos és lényegre törő volt a tájékoztatás. A 130 oldalas magyar és angol nyelvű műsorfüzet minden fontos információt tartalmazott. Az előadás hosszáról éppúgy tájékoztatott, mint a produkció előéletéről, a rendező pályájáról, a közreműködőkről.

A színház magazinja szóra bírta a leghíresebb mestereket, az előadások utáni közönségtalálkozókon pedig felkészült tolmácsok, szakértők segítségével kérdezhették a nézők is a produkciók alkotóit, Budapestre érkezett főszereplőit. Szinte nem volt olyan este, hogy a vendégművészek ne fejezték volna ki elismerésüket és köszönetüket a magyar közönségnek, amelynek tagjai többségükben nem színházi emberek voltak, hanem tanárok, egyetemisták, sőt gimnazisták, akiket talán már kamaszkorukban megfertőzött a színház.

Sokszor volt az előadás végén hangos ováció, de a bőséges taps még a viszonylag szerényebb produkcióknak is kijutott. Így illik, ez a magyar vendégszeretet. Senkit nem fütyültek ki, legfeljebb néhányan tovább álltak a szünetben, ha túlságosan zavarosnak találták például a londoniak Tokarczuk-előadását. Illetve némán kiosontak, ha egy óránál hosszabb ideig kellett egyhelyben ülniük, mint a Tüskecsarnokban Heiner Goebbels produkcióján.

Alessandro Serra, korábban Shakespeare Macbethjének, most pedig A viharnak a színpadra álmodója, az előadást követő népes közönségtalálkozón mindenekelőtt arról beszélt, hogy fantasztikusan felkészült és készséges műszaki gárdával találkozott a budapesti Nemzeti Színházban. Minden varázselemet megoldottak, bármit kért, azonnal teljesítették. Márpedig Serra nagyon sokat kért, ahogy mások is.

Essék pár szó a szervezők munkájáról is. Vidnyánszky Attila mellett Kulcsár Edit (az előbbi a MITEM alapítója, illetve a 10. Színházi Olimpia művészeti vezetője, az utóbbi az olimpia főszervezője) vezette csapat tagjai fáradhatatlanul gondoskodtak a színvonalról, a vendégekről, a magyar közönségről.

Hála az ő tehetségüknek, odaadásuknak, a MITEM-re szívesen térnek vissza világsztár rendezők, színészek, és cáfolják otthonukban azokat a sajtóértesüléseket, melyek szerint a magyar kormányzat megfojtotta kultúrát. A MITEM, amely az idén a Színházi Olimpia főprogramját adta, járványok és válságok idején is ékes cáfolata ennek.

A cikk eredetileg a Nemzeti Magazinban jelent meg.

További cikkek
Pajtaszinhazi_eoriszabo-1010275
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a Nemzeti Színház ebben az évben is szélesre tárja kapuit az ország felnőtt színjátszó csoportjai előtt, bemutatkozási lehetőséget adva a legjobbaknak január 27-én és 28-án.
net_Sopron_SZFE_NSZ_szerzodes_eorifoto-4763
A Nemzeti Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem a mai naptól erősítik stratégiai partnerségüket, kibővítve azt a Soproni Egyetem számára is.
HTe_Tragédia_foto-KataiJoco_DSC00075
Folytatódik olimpiazáró videósorozatunk, amelynek harmadik részében a táncszínházi műfaj képviselőit mutatjuk be röviden. Nézzék meg összefoglalónkat a táncművészetek olimpiai seregszemléjéről!