A Budaörsi Latinovits Színház két produkciót látott vendégül a 10. Színházi Olimpia keretében. Berzsenyi Bellaagh Ádámot, a teátrum igazgatóját többek között az előadások fogadtatásáról és az olimpia hosszú távú hatásáról kérdeztük.
– Egy marosvásárhelyi és egy tallinni produkció érkezett a Budaörsi Latinovits Színházba az olimpia keretében. Miért ezeket a társulatokat választották?
– A színházunk életében ez volt az első alkalom, hogy nemzetközi vendégjátékokban gondolkodhattunk, ezért igyekeztünk két olyan társulatot kiválasztani, akik munkájára szélesebb körben, távlatokban gondolkodva is kíváncsiak vagyunk. Így esett a választásunk a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadására, Az ördög próbájára, valamint a tallinni Vaba Lava Színház Két garázs című produkciójára. A marosvásárhelyi színházat nem kell bemutatni: egy remek, nagy jelentőségű, komoly alkotóműhelyről van szó. A meghívott előadásuk ugyan régebbi, de olyan színvonalas, sajátos világú, kiváló rendezői megoldások és stílus jellemzik, hogy fontosnak éreztük, hogy Magyarországon is látható legyen.
Az észt színházi világgal régebbre nyúlik vissza a kapcsolatunk. 2019-ben mutattuk be a mai napig játszott Vacsora öt személyre című kortárs észt darabot, Böröndi Bence rendezésében. Emellett több közös projektünk is volt a Budapesti Észt Intézettel, a nagykövetséggel, illetve az Észt Drámaügynökséggel. Tartottunk már például kortárs észt dráma felolvasóestet is, amin a szerzők is részt vettek, így adta magát, hogy észt produkciót válasszunk a Színházi Olimpiára is. A Vaba Laba Két garázs című, észt-lett közös előadása egyszerű, de nagyon szívbemarkoló humorral mutatja meg a közép-kelet-európai ember sajátos báját, melankolikus életérzését, amihez nekünk is sok közünk van.
– Milyen volt az előadások fogadtatása?
– Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk mindkét darabbal kapcsolatban, a nézők és a szakmai közönség részéről is. Az észt előadás sikerének különösen örültünk, mert ezzel egy Magyarországon kevéssé ismert színházi közeget is be tudtunk mutatni.
– A művészeti élményen túl milyen hozadéka lehet az olimpiai szereplésnek?
– Igyekeztünk komolyan venni azt, hogy ne csak vendégelőadásként gondoljunk a meghívottakra, hanem úgy, hogy az olimpiai részvétel két alkotóműhely találkozása legyen. Ezért mindkét társulatot az előadást követően egy közös ünneplésre invitáltuk, ahol a Latinovits Színház művészei vendégül látták őket. Azt tapasztaltam, hogy ebből nagyon jó találkozások, beszélgetések születettek. Ennek külön örültem, hiszen ez a hídépítés volt az olimpia egyik fontos célja.
– Ezek szerint sikerült olyan kapcsolatokat kiépíteni, amelyekből a színház a későbbiekben is profitálhat.
– Erről még korai lenne nyilatkozni, inkább azt mondanám, hogy ajtókat nyitottunk. Érzésem szerint mindkét társulat úgy térhetett haza, hogy jó élményben volt részük. Bízom abban, hogy ennek lesz folytatása a jövőben.
– Idén az Országos Színházi Találkozót is az olimpia keretében rendezték meg Debrecenben, amelyre a felhívás úgy szólt, hogy a színházuk szemléletét leginkább reprezentáló előadással érkezzenek a társulatok. A Latinovits Színház mivel vett részt?
– Nagyon örültünk, hogy a színházak maguk válaszhatták ki az előadást, amellyel részt vettek a találkozón. Bajban is voltunk, mert több előadást is tudtunk volna választani, végül a Katharina Blum elvesztett tisztességével vettünk részt. Ennek egyfelől praktikus oka volt, hiszen ez az az előadás, amelyben a legtöbb társulati tagunk szerepel. Másfelől azt gondolom, hogy nagyon értékes produkcióról beszélünk, amely – amellett, hogy aktuális és fontos témát dolgoz fel – megmutatja a társulatunk sokszínű színészi kvalitásait is.
– Látott olyan előadást a Színházi Olimpián, amelyet kifejezetten tetszett?
– Két előadást emelnék ki, amely nagyon nagy hatással volt rám. A Nemzeti Színházban láttam Simon McBurney rendezését, a Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című darabot, amely egy kemény témát dolgoz fel, és nagyon sok figyelmet és koncentrációt igényelt még úgy is, hogy anyanyelvi szinten beszélek angolul. Embert próbáló, de rendkívül értékes előadás volt. A másik pedig a Nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház A megesett hercegnő története című előadása volt az Eiffel Műhelyházban, amely kiváló ötvözete a kabuki színháznak és az európai színjátszásnak.
Az interjút Berzsenyi Bellaagh Ádámmal Sánta Sára készítette.
