A 10. MITEM programjának több előadásában is találkozhatunk Szabó Sebestyén László Junior Prima díjas fiatal színművésszel, akivel a Woyczek és a Bánk bán előadások mellett a meghatározó szerepekről és a nemzetközi színházi fesztiválok fontosságáról is beszélgettünk.
– 2016 óta vagy a Nemzeti Színház tagja, de játszottál Debrecenben és az Örkény Színházban is. Melyik volt életed eddigi legmeghatározóbb szerepe?
– Mindenekelőtt ifj. Vidnyánszky Attila rendezései jutnak eszembe. A Budaörsi Latinovits Színházban 2015-ben mutattuk be például a Liliomfi című előadást, de egy debreceni közös munkára is szívesen emlékszem, a Kinek az ég alatt már senkije sincsen című darabban szerepelhettem. Szintén ő rendezte a Woyczeket, amit hamarosan a 10. MITEM keretében is láthat a közönség, és meg kell említenem a felújított Bánk bánt is, amit viszont már édesapja, Vidnyánszky Attila jegyez.
– A MITEM keretében október 12-én bemutatkozó Woyzecket a Sztalker Csoport tagjaival állítottátok színpadra. Mit lehet erről tudni?
– A Sztalker Csoport tulajdonképpen egy képzeletbeli társulatként indult, amit ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós közösen alapított, majd többen is csatlakoztunk hozzájuk. A Woyzeck alapvetően a saját improvizációinkon alapul. Először kisebb etűdöket csináltunk egy-egy feldobott téma nyomán, majd a rendező, Ifj. Vidnyánszky Attila megadva a darab szerkezetét ezeket fűzte össze egy egésszé. Az egyes részek sorrendje szinte a főpróba hetéig nem is állt össze: az eredeti Büchner-dráma vázára ekkor kerültek fel a mi etűdjeink. Az előadás a mai napig mindig kicsit más, hiszen most is improvizálunk a körülöttünk zajló események alakulásának megfelelően. A téma pedig sajnos egyre aktuálisabb. Az előadásban benne van mindaz, amit a világjárvány jelentett az emberiség számára, illetve a nem sokkal a bemutató után kitört orosz-ukrán háború is formálta az anyagot.
– Ugyanígy a világ változásaira reflektál Vidnyánszky Attila új Bánk bán-rendezése, mely szintén bekerült a jubileumi MITEM programjába. Mennyiben más ez a darab, mint a korábbi feldolgozások?
– A darab még húsbavágóbban boncolgat sokakat foglalkoztató aktuális kérdéseket, aminek megfelelően az előadásban szereplő szimbólumok még meghatározóbb jelentést kaptak, és komolyan reflektálnak a globalizáció nemzeti hagyományokat félresöprő aspektusára. Az új rendezésben, amely egyébként Vidnyánszky Attila hetedik Bánk bán-feldolgozása, Biberach szerepét kaptam meg. „Egyre több a Biberach” nyilatkozta egyszer a darab kapcsán. A lézengő ritter filozófiája, az „Ott van a haza, ahol a haszon” mind jobban meghatározza a mindennapokat, s ez az, amit a darab górcső alá kíván venni. Az előadás épít Vidnyánszky Attila korábbi munkáira, de mégis nagyon friss és bizonyos elemek talán még polgárpukkasztóbban hatnak.
– Az elmúlt időszakban Magyarországon megrendezett 10. Színházi Olimpián is részt vettél, hiszen a Csíksomlyói passióban Lázárt alakítod. Hogy láttad ezt a nagyszabású programsorozatot?
– Úgy vélem, hogy az olimpiának köszönhetően nagyon is kiváltságosnak érezhettük magunkat. Egyfelől olyan, a világ minden tájáról érkező, kiváló alkotókat láthattunk, akiket talán sosem lesz lehetőségünk még egyszer, arról nem is beszélve, hogy az előadásokat egy magyar színházi előadás áráért élvezhettük, másfelől pedig azok a színházak, akik vendégül látták a külföldi társulatokat, olyan partneri kapcsolatokat építhettek ki, amelyek a jövőben is hasznosak lehetnek.
– Színészként miben látod a jelentőségét egy ilyen nemzetközi találkozónak?
– A Színházi Olimpia és az évről évre megrendezett MITEM Fesztiválok esetében is a legfontosabb, hogy ezek azok a fórumok, amelyek keretében tanúi lehetünk annak, hogy a különböző nemzetek színházi alkotói hogyan látják a világot, milyen módszerekkel dolgoznak, amelyekből a saját munkánk során is sokat profitálhatunk. Az, hogy mindez itt Magyarországon létre tud jönni, felülmúlhatatlan.
– Van olyan előadás, amely kifejezetten megfogott az Színházi Olimpia során?
– Rengeteg előadást láttam, nagyon nehezen tudok egyet kiemelni, de a legemlékezetesebb talán Slava Polunin performansza, a SnowShow volt, amit már két évvel ezelőtt is láttam, de most is lehengerlő élményt nyújtott.
– A színpadi munkákon túl, hangszeren is játszol, sőt dalszövegeket, verseket is írsz. Hol látod magad a jövőben?
– Bármi is jön velem szembe, igyekszem a tőlem telhető maximumot adni. Jelenleg például a Szarvas József és Rátóti Zoltán vezette színművészetis osztálynak rendezek egy vizsgaelőadást, ami nagyon izgalmas feladat. A jövő héten pedig kezdődnek az Aranyhajú hármasok című folkopera próbái, amit decemberben mutatunk majd be a Nemzeti Színházban.
