A 10. Színházi Olimpia keretében országszerte hetven helyszínen láthattunk színvonalas hazai és nemzetközi produkciókat. Június 19. és 25. között az AITA/IATA Nemzetközi Amatőr-színházi Fesztivált is az olimpia keretében rendezték meg Debrecenben, amelyre tizenkét társulat érkezett a világ minden tájáról.
A fesztivál időtartama alatt Csehország, Hollandia, Finnország, Franciaország, Georgia, Japán, Lengyelország, Litvánia, Portugália, Sri-Lanka, Szingapúr és Szlovákia társulatai látogattak a cívisvárosba. A repertoár földrajzi, korosztályi és műfaji összetétele igen változatos: Sri Lankáról fizikai színház, Finnországból szocio-színház, Szingapúrból kísérleti táncdráma érkezett.
A meghívott előadásoknak Csokonai Fórum épülete adott helyet, az off programok több városi kulturális helyszínen zajlottak. A társulatok a saját nyelvükön adtak elő, esetleg közvetítő angol nyelven, felirat nélkül. Ez az, ami leginkább tükrözi a fesztivál szellemiségét: a nyelvek ismerete nélkül is megértjük egymás mondanivalóját. A magyar társulatok az off programban szerepeltek.
A fesztiválról Regős János, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke is megírta tapasztalatait a szövetség honlapján: részletesen beszél a kétéves szervezőmunkáról, a fesztivál lebonyolításának nehézségeiről és szépségeiről, valamint az előadásokról is.
„Számomra a fesztivál legemlékezetesebb előadása volt. Már a videójukat nézve is éreztem, hogy a hatvan valahány nevezőből a Nulladik óra című előadás biztosan ott kell hogy legyen a fesztiválra meghívandó 12 előadás között. Aztán amikor élőben is láthattam a Vilnius University Drama Theatre előadását, magával ragadott a színházi gondolataik tisztasága, a színjátszók végtelenül érzékeny jelenléte és a tárgyak, kellékek, fények gondos megválogatása.”– kezdi beszámolóját Regős.
„Nem felejthetem a szlovákok rongyosbalettjét, a Sri Lanka-i csoport vad és elszánt demonstratív színházát, a portugál Balugas rozoga furgonja körül tébláboló esendő embereket.
A szívük dobbanását is éreztük, olyan tisztán és keresetlenül játszottak.
A hollandok anarchista színházát nézve, azt éreztem, én is ilyen színházban szeretnék játszani, ilyen szabadon, ennyire gyermekien és önfeledten, a három francia úr beckettire hangolt Crash Zone-ja a színjátszók szerethetősége miatt tudott a közelembe kerülni, bár franciául igazán csak nagyon hézagosan értek. Nem a fő programban volt, de tarolt Cristian Izzo és Giuseppe Borrelli commedia dell’arte előadása az Ady Gimnázium színháztermében és ugyanitt a gimi drámás osztályainak műsora. Talán kicsit távolinak és szokatlannak tűnt a szingapúri társulat előadása, ami a pekingi opera egyfajta dialektusa lehetett – nem tudom, talán az akrobatikus elemek hiányoztak nekem, mindenesetre egy kedves ismerőssel lettem gazdagabb, Chua Soo Pong úrral,a darab szerzőjével, aki a fesztivál egyik leglelkesebb nézője/résztvevője volt.”
A Színházi Olimpia nélkül nem tudtunk volna megvalósítani egy ilyen nagyszabású találkozót. Az olimpia keretéből az előadások mellett közgyűlést, konferenciát és különböző szakmai fórumokat is tudtunk rendezni.
– mondta Regős János – „Nagyon pozitív visszajelzések érkeznek a csoportoktól és a szervezet vezetésétől is. Úgy a fő-, mind a kiegészítő programok sikeresen zajlottak. Szinte az összes előadást láttam és mindegyik szakmai programon részt tudtam venni, ami azt mutatja, hogy jól sikerült az előkészítés, hiszen a fesztivál ideje alatt már alig kellett logisztikai problémákkal foglalkoznunk.”
Elmondása szerint a magyar amatőr színjátszás is sokat profitálhat még abból, hogy 2023-ban Magyarország rendezte az AITA/IATA nemzetközi találkozóját. Korábban is törekedtek arra, hogy a magyar amatőr társulatok megmutatkozzanak a nemzetközi színpadokon is, azonban a Színházi Olimpia keretében megrendezett fesztivál nagy lökést adott a területnek: a Debreceni Egyetemi Színházhoz már érkezett olyan felkérés, amellyel egy, a visegrádi országok amatőr színjátszói közötti együttműködésre hívták a társulatot.
