Január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük arra emlékezve, hogy 1823-ban, azaz éppen 200 évvel ezelőtt ezen a napon született meg Kölcsey Ferenc tollából a Himnusz végleges, letisztázott változata. Ebből a jeles alkalomból kerestük fel a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia néhány partnerét és közreműködőjét azzal a két kérdéssel, hogy ha csak egyetlen egy dolgot menthetnének át a jövőbe a 10. Színházi Olimpia szimbolikus bárkáján a magyar kultúra értékei közül, mi lenne az, illetve, hogy mit gondolnak, mit adhat a magyar kultúra számára az, hogy idén hazánkban kerül megrendezésre a színházi világ egyik legnagyobb szakmai találkozója.
Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója és a Duna Fesztivál főszervezője elmondása szerint Madách Imre Az ember tragédiája című művének egy olyan változatát mentené meg a jövő számára, amelyet a világon minden ember megért és be tud fogadni, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszél.
„Ez a gyönyörű magyar nyelv minket ugyanakkor egy kicsit be is zár, elszigetel. Annyira csodálatos lenne, ha ezt a zseniális művet a világon mindenki megismerhetné!” – adott hangot érzéseinek és gondolatainak a színházigazgató, aki a 10. Színházi Olimpia jelentőségét a magyar kulturális élet szempontjából leginkább abban látja, hogy egyrészt ráirányítja a figyelmet a magyar színház- és előadóművészetre, másrészt új kapcsolatok teremtődnek, új kulturális hidak jöhetnek létre általa.
„Ez nagyon fontos, mert bár felgyorsult a világ, és azt gondoljuk, hogy mindent látunk, tudunk, és mindenhez hozzájuthatunk pillanatok alatt, a valódi emberi kapcsolatok mégis sorvadnak, és az igazi színházi kapcsolódási felületek is egyre ritkulnak.
A világ különböző tájairól érkeznek hozzánk, és remélhetőleg mindenkivel kezdetét veszi majd egy olyan gyümölcsöző együttműködés, amelynek keretében később egy magyar színházi előadás is eljut majd ezekre a tájakra, és meg tudja mutatni azt a gyönyörűséget, amelyet mi annyira szeretünk: a magyar színházi kultúrát” – emelte ki Bakos-Kiss Gábor.
Mit mentene meg a jövő számára Béres Attila, a 200 éves Miskolci Nemzeti Színház igazgatója? „A magyar színházi életnek azt az egyedülálló erejét, amit az állandó társulatok létezése jelent. Illetve azt a csodálatos közönséget is, amely Miskolcon az elmúlt 200 évben kialakult” – válaszolta kérdésünkre a színházigazgató, aki a 10. Színházi Olimpia magyar kulturális életre gyakorolt hatásáról így gondolkodik:
„Szerintem a programsorozat nevében szereplő „olimpia” szó fejezi ki leginkább azt, milyen fontos és rendkívüli esemény is ez. Elsősorban a találkozások és a külföldről érkező társulatok kultúrájának megismerése miatt.
A Színházi Olimpia a felfedezések és a rácsodálkozás lehetőségét kínálja nekünk és a hozzánk érkezőknek egyaránt. Felfedezhetjük, mennyi minden közös bennünk, és mennyivel több mindenben gondolkodunk hasonlóképpen, mint eltérően.
Amíg nem ismerjük egymást, nem is sejtjük, hogy milyen sok közös gondolatunk, problémánk, örömünk és fájdalmunk van, és hogy mennyire elenyésző ezek mellett az, amiben különbözünk. Számomra ez a Színházi Olimpia egyik legfontosabb üzenete”.
Bozsik Yvette, az idén 30 éves Bozsik Yvette Társulat vezetője hangsúlyozta: „Fontos, hogy megmutassuk a világnak, hogy milyen sokszínű, elfogadó kultúránk van, és hogy a magyar lélek mennyire különleges és egyedülálló a világon. Ez is segíthet abban, hogy nemzetközi szinten pozitív benyomásokat kapjanak az emberek Magyarországról.” És hogy mit is mentene meg a jövő számára? „Iby Duba könyveit, aki a magyarság kozmikus eredetét és tudását kutatta, és a magyar nyelv teremtő erejét. Sok előadása elérhető az interneten, de vannak könyvei is, például: Az ige és a magyar ok, Reinkarnáció, Ezen a földön csak vándorok vagyunk, Kozmikus magyarság. Ezeket menteném át a jövőbe, hogy a következő nemzedékek is megismerjék, milyen csodálatos nyelvünk van” – hangzott a válasz.
Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház igazgatója is megosztotta velünk, mi az, amit mindenképpen megmentene az utókor számára a magyar kulturális értékek közül. „Természetesen a bábműfajt, a bábszínházat és az abba vetett hitünket, szeretetünket. Megmenteném az erre a műfajra jellemző absztrakciót és alapvetően a bábos gondolkodást. Ez a műfaj rendkívül sokrétű. Annyi lehetőséget rejt magában és olyan széles korosztályt tudunk vele megszólítani a pici gyerekektől kezdve egészen a felnőttekig!” – osztotta meg gondolatait az igazgatónő, aki az olimpia jelentőségével kapcsolatos kérdésünkre így válaszolt:
„Szerintem az a nagy lehetőség ebben az olimpiában és abban, hogy ennyi társulatot meg tudtunk invitálni, hogy tanulhatunk egymástól és inspirálhatjuk egymást. A Budapest Bábszínház társulata hisz abban, hogy nagyon fontos nyitottnak lennünk más országokra, más kultúrákra és más társulatokra. Ha csak a saját világunkban, a burkunkban mozgunk, akkor nagyon könnyen belterjessé tudunk válni, és ismételni tudjuk csak önmagunkat. Szükségünk van az új impulzusokra.
Ugyanakkor azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ABSTRACT Fesztivál keretében a saját előadásaink közül is megmutassunk néhányat a hozzánk érkező partnereknek, hiszen természetesen nagyon szeretnénk népszerűsíteni a saját kultúránkat és a magyar bábművészetet”.
Kiss-B. Atilla, a százéves Budapesti Operettszínház főigazgatója hangsúlyozta, hogy a Színházi Olimpia kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy idén, az Operett Évében megmutassuk a hozzánk érkezőknek a magyar kultúra egyik gyöngyszemét, a magyar operettet. Mint mondta, ez az a műfaj, amely egyszerre nemzeti és egyetemes.
„Van valami, amiben vitathatatlanul világelsők vagyunk: a magyar operett előadása. Nem szorulunk semmilyen utánzásra, hanem saját kútfőből merítve, hagyományainkat folytatva tudjuk olyan színvonalon megszólaltatni a magyar operettet, hogy képesek vagyunk lázba hozni Izraeltől Dubaig, Münchenen és Bécsen át bármilyen kultúrájú és nemzetiségű közönséget” – hangsúlyozta a főigazgató,
aki azt is elárulta, hogy a magyar kulturális kincsek közül elsőként a Bánk bánt és a Csárdáskirálynőt mentené meg a jövő számára. „A világon a legtöbb helyszínen és a leggyakrabban játszott operett a Csárdáskirálynő. Adta magát a helyzet, hogy a mi csodálatos előadásunk mellé, amelyet Vidnyánszky Attila rendezett, és amely a 2019-es bemutató óta töretlen népszerűségnek örvend, meghívjunk két külföldi előadást, és egy mini Csárdáskirálynő fesztivált rendezzünk az Operettszínházban, mintegy megkoronázásaképpen a centenáriumi évadunknak” – zárta gondolatait Kiss-B. Atilla főigazgató.
Szarvas József színművész, aki a viszáki KAPSZ közösségerősítő és befogadó színház programjával vesz részt az Olimpián, így válaszolt arra a kérdésünkre, mit is mentene meg a jövő számára a magyar kulturális kincsek közül: „Mert a Művészeteknek Palotája, a kultúrának pajtája is van, a Pajtát menteném, hogy általa és benne népi művészetünk újjá születve nyerje vissza közösségerősítő, kultúrateremtő erejét” – mondta a színművész. És hogy szerinte mit is adhat a magyar kultúra számára a nálunk megrendezésre kerülő 10. Színházi Olimpia?
„Bizalom erősítő hitet, hogy lehet sok mindenben nem értünk egyet, de a lényegben igen. A színház örök, most a mi Nemzeti Színházunk egy, talán soha vissza nem térő lehetőséget vonzott be nekünk, közénk. Ez a rendezvény színházművészetünk szabdalt viszonyaira is gyógyító hatással lehet”.
Szűcs Nelli színművésznő, a 30 éves Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Nemzeti Színház társulatának tagja, a Színházi Olimpia kapcsán elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy azok az országok, akik a saját kultúrájukat képviselve ideérkeznek hozzánk, megismerik Magyarországot, mi pedig gyarapodunk abból, amit ők hoznak magukkal, hogy megmutassák nekünk. „Egymás kultúráját jobban megismerve és tisztelve talán az elfogadás és a béke útját tudjuk erősíteni” – fejezte ki reményét a színművésznő, aki a magyar kultúra értékei közül elsősorban a magyar népmeséket és a magyar népzenét mentené meg a jövő számára.
„Hiszen ezek ott vannak a zsigereinkben, ezekből táplálkozunk nap mint nap. Lehet, hogy valakinek csak egyetlen mesét mondtak el gyerekkorában, de ha igazi, többezer éves múltra visszatekintő népmesét hallott, azon keresztül olyan igaz dolgokkal találkozott, amelyek a mai napig is élnek és hatnak. Utána mindannyian ezekből a tapasztalatokból épülünk tovább, éppúgy, ahogy a színházművészet is a népművészetből építkezik”.
Verebes Ernő zeneszerző, költő és drámaíró magát a színházi olimpiát mentené meg az utókor számára, különös tekintettel az ott jelenlévő olyan előadásokra, amelyek hozzánk, magyarokhoz valahogy kötődnek. „Ez a világon az egyik legjelentősebb kulturális esemény. De a Színházi Olimpián belül is kiemelném a magyar előadásokat, illetve a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót, a MITEM-et. Kilépve a színházból pedig, a magyar költészet egésze lenne az, amit továbbvinnék.” – osztotta meg gondolatait, hozzátéve, hogy ez a rendezvény a Magyar Kultúra számára mind a nemzeti mivoltunk, mind a más nemzetekkel való kölcsönös viszonyunk szempontjából kiemelkedő jelentőségű lehet.
„Ez a rendezvény – amelyben a kultúra szinte minden szegmense képviseltetve van, legyen szó irodalomról, színházról, koreográfiáról – éppúgy lehetőséget kínál a magyar nemzeti identitás erősítésére és a különféle nemzetekkel való barátkozásra, mint arra, hogy más nemzetek kultúráit összehasonlítsuk a miénkkel, és a saját kultúránkat másokén keresztül is megbecsülhessük” – hívta fel figyelmünket Verebes Ernő.
