Április 16. és június 6. között tizenöt előadást láttam a 10. Színházi Olimpia keretében megtartott 9. MITEM-en. Volt két hét, amikor háromszor jártam a Nemzetiben. Akkor ez soknak tűnt, de most, hogy vége, nagyon sajnálom, hogy nem láttam valamennyi produkciót. Persze azt is fájlalom, hogy idén nem jöttek orosz színházak, távol maradtak az ukránok, nem érkeztek meg az indiaiak. De élményben így sem volt hiány. Osztovits Ágnes írásának harmadik része.
Április végén négy nap leforgása alatt három Shakespeare-előadást láthattunk. Ha nincs kortárs dráma, akkor az angol óriást mindig elő lehet venni, a közönség szereti a sokszor látott tragédiákat – kifordítva, befordítva, negyedére húzva és felduzzasztva.
Bevallom, nekem a MITEM egyik legnagyobb élménye a Grúziából érkezett, háromórás III. Richárd és az Othello volt. Az utóbbi években olyan sok eredetieskedő Shakespeare-előadást láttunk, hogy felüdülés egy pontosan értelmezett, magas érzelmi hőfokon izzó produkció. Avtandil Varszimasvili, aki idén Brechttől A kaukázusi kört vitte sikerre a budapesti Nemzetiben, saját társulatával is csodát tett.
Az ő értő olvasatában az Othello kulcskérdése nem az intrika, hanem a mór és Desdemona tragédiával végződő szerelme. Az előadás azt sugallja, hiába intrikálna a gazember Jago, ha ez a két ember őszintén bízna egymásban. De mindketten kételkednek: Othello elvakult, érzéki szerelemmel csügg a gyönyörű Desdemonán. Mintha még a házasságkötés után sem értené, hogy ugyan mit eszik rajta ez a gyönyörű, kedves nő. Desdemona pedig nem ismeri az érzéki vágyat, neki a velencei mór egy nemeslelkű hős, a férje, akit meg akar tartani.
De nemcsak a két főszereplő helyzetét tisztázza Varszimasvili, hanem valamennyi figuráét. Jago például nem azért áskálódik, mert Othello nem léptette elő, hanem mert ő is szerelmes Desdemonába. Izgalmas olvasat remek színészekkel, szerény díszletekkel, jelmezekkel és kellékekkel előadva.
Hasonlóan megragadó a III. Richárd pontos értelmezése. Itt nem egy megátalkodott gazemberről van szó csupán, hanem egy tehetséges, időnként vonzónak mutatkozó hadvezérről, aki a hatalom megszerzése és megtartása érdekében mindenre képes. Bár az előadás az angol történelemre koncentrál, és nincs semmi kikacsintás, nem tudunk nem gondolni Grúzia legismertebb fiára, aki hatalma megtartása érdekében nem csak nyolc családtagját tette el láb alól. Nagyszerű ritmusú, pazar színészi alakításokat felvonultató, világos, tiszta előadás.
Bár A vihart rendező olasz Alessandro Serra a színházi világban jóval nagyobb sztár, mint grúz kollégája, az ő ragyogó szcenikai megoldásokban bővelkedő produkciója a szemet ugyan gyönyörködteti, de nem visz közel Shakespeare-hez.
Folytatjuk! Osztovits Ágnes cikkének első része ide, második része ide kattintva olvasható.
A cikk eredetileg a Nemzeti Magazinban jelent meg.
