A húsvéttól Szent Iván-éjjeléig tartó 10. Színházi Olimpia különlegessége, hogy nem csupán a prózai színház van jelen, hanem a tánc-, a bábművészet, a cirkusz, a gyerek- és ifjúsági színház is képviselteti magát, valamint részt vesznek rajta diák- és amatőr színjátszók is a világ minden tájáról – 750 előadással, országszerte 70 helyszínen. Hogy mit gondol a magyar és a nemzetközi színházi élet néhány kiemelkedő alakja a javában zajló eseménysorozatról, kiderül összeállításunkból.
„A mai világban, amikor a család és más közösségek egyre inkább szétzilálódnak, különösen nagy szerepe van a Színházi Olimpiának. A legfontosabb szerintem az, hogy az egész világból érkeznek emberek, akikkel meg tudjuk osztani a gondolatainkat. Különösen nagy szükségünk van arra, hogy megismerjünk a miénktől eltérő kultúrákat, nemzeteket, és úgy gondolom, hogy Budapesten minden előfeltétel adott ahhoz, hogy létfontosságú kulturális és politikai kérdéseket tudjunk megvitatni.” /Theodórosz Terzopulosz, a Nemzetközi Színházi Olimpia egyik alapítója (Nemzeti Magazin)/
„Azt mondják, a legjobb módja annak, hogy megismerjük egymást, ha utazunk. A kortárs színház megismerésének legjobb módja a Színházi Olimpián való részvétel. Idén a magyar főváros méltán vált a világ színházi fővárosává: nemcsak sok ország zászlói gyűltek össze itt (a nézőtéren beszélt nyelvek változatossága miatt – a világ minden tájáról érkeznek ide emberek), hanem az összes színházi műfaj és az ahhoz kapcsolódó művészetek.” /Emiliia Dementsova, kritikus (The Theatre Times)/
„Szerintem ez egy nagyon fontos fesztivál, ami szembesít minket különböző kultúrákkal és különböző nézőpontokkal. Mert a színház nagyon gyakran nagyon nemzethez kötött, nagyon helyi dolog, valahogy hermetikusan lezárt a különböző véleményekkel szemben.” /Heiner Goebbels, rendező/
„Az üzenete [a fesztiválnak] épp az, hogy a színház döntő fontosságú a társadalmak, és a kortárs kultúra számára. És úgy találom, hogy ennek a fesztiválnak, amely Athénban született Theodórosz Terzopulosznak köszönhetően, az alapja, a gerince, a görög tragédia eszméje. Ez a tény számomra rendkívüli jelentőséggel bír, mert a tragédia a színház alapja, de több is annál.” /Romeo Castellucci, rendező (Színház.org)/
„A Színházi Olimpia egy nagyszerű színházi és kulturális esemény, mert számos fontos művész találkozik a világ minden tájáról Budapesten.” /Savvas Stroumpos, rendező/
„A színházi olimpia az emberiség nagy ünneplése, ahol megmutatkoznak közös értékeink, amelyeket a virtuális valóság erőteljesen veszélyeztet. Támogatnunk kell egymást, mert a tömegszórakoztatás korát nehezen éli túl a színház.” /Nick Ormerod díszlet- és jelmeztervező (Nemzeti Magazin)/
„Ott lenni a világ legrangosabb nemzetközi színházi szemléjén minden társulat számára presztízsértékű, ugyanakkor komoly felelősség is.” /Avtandil Varszimasvili, rendező (Színház.org)/
„A Színházi Olimpia filozófiája és az alapító mesterek szellemisége számomra nagyon sokat jelent. 2019-ben Suzuki Tadashi vendégei voltunk Togamurában, most pedig a budapesti Nemzeti Színház vár minket […]. Az Olimpián való részvétel egy különleges kaland, de komoly felelősség is.” /Alessandro Serra színész, rendező (Színház.org)/
„[…] egy ilyen olimpia is hozzájárulhat ahhoz, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy nagyobb becsülete legyen az értékeinknek, a hagyományainknak, a kultúránknak, művészeteknek, egyáltalán az emberi életnek…” /Asbóth Anikó, a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke (Színház.org)/
„Azt gondolom, a mi táncfesztiválunk kifejezetten jól illeszkedik a 10. Színházi Olimpia sokszínűségébe, és amennyire tudom követni az Olimpia eseményeit, abból az látszik, hogy ez egy hatalmas és nagyon jelentős kulturális rendezvénysorozat.” /Mihályi Gábor Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas koreográfus, a TáncSzínTér Fesztivál főszervezője (Tánckritika)/
„Hatalmas megtiszteltetés, hogy a 10. Színházi Olimpiának Magyarország adhat otthont, és egyben rendkívüli lehetőség a hazai színházak számára, hogy még szervesebben bekapcsolódjanak a nemzetközi vérkeringésbe.” /Gemza Péter, a debreceni Csokonai Színház leköszönő igazgatója (DEHÍR)/
„Színházigazgatóként számomra ez borzasztó nagy és fontos lehetőség. (…) Az, hogy két külföldi előadást láthattunk vendégül, a nézők felé tágíthattuk a repertoár spektrumát, és új kapcsolatokat építhettünk, egy igazán különleges, ritkán adódó alkalom, és a jövőre nézve sok potenciált rejthet magában. A Nemzeti Színházban nem megy ritkaságszámba, hogy oda komoly nemzetközi produkciók érkeznek, nálunk viszont ez egy unikális esemény, ami a Színházi Olimpia nélkül nem valósult volna meg. Én ebben elsősorban a hídépítés, a kapcsolatfelvétel, a barátkozás és az országhatáron túli kitekintés lehetőségét látom.” /Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója (Színház.org)/
„Ha létrejön egy egész országot megmozgató nemzetközi színházi fesztivál, akkor mi, akik elég nagy szeletét tesszük ki a független színházi szcénának, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyünk jelen. Meg kell mutatnunk az általunk képviselt értékeket, ahogyan a színházról és ezen keresztül a világról gondolkodunk. Jó dolognak tartom, hogy erre az Olimpia szervezői részéről mindenki egységesen meghívást kapott.” /Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi és a FÜGE Produkció alapítója (Színház.org)/
„Az ilyen fesztiváloknál mindig azt várom, hogy megtörténjenek az említett nézőpont-váltások, érjenek új impulzusok, lássam, hogyan dolgozzák fel a klasszikus témákat kortárs módon, hogy az kérdéseket vessen fel a gyerekben az előadás felesleges megoldások sugalmazása helyett. Hiszem, hogy a 10. Színházi Olimpia keretén belül az általunk szervezett három fesztivál megadja ezt a találkozási lehetőséget.” /Gyevi-Bíró Eszter színházi-nevelési koordinátor, Kolibri Színház (Színház.org)/
„…annak érdekében, hogy minél szélesebbre nyissuk Magyarország számára a Színházi Olimpiát, gyakorlatilag az egész hazai színházi életet megszólítottuk: aki szeretne csatlakozni, jelezze, milyen ötletei, programtervei vannak. Az ajánlat úgy szólt, hogy egy határontúli magyar színházat és egy külföldi színházat hívhatnak meg, de ha fesztivált vagy más eseménysorozatot szeretnének megszervezni, azt is beadhatják javaslatként. Ebben teljesen szabad kezet kaptak. (…) Például az egyik leggazdagabb program a Magyar Bábművészek Szövetségéhez kötődik, akik szinte az egész országot beterítik izgalmas, gyönyörű bábszínházi eseményekkel.” /Kozma András, dramaturg (Fidelio)/
„Nagyon sokat ad a rendezvényeket befogadó városoknak. Más nemzetek kultúrájának, nyelvének, zenéjének, vallásának, gondolkodásmódjának, életfilozófiájának elfogadása nagyon fontos. Az elfogadás a megismeréssel kezdődik. […] A műfaji sokszínűség nagyon izgalmas a Színházi Olimpiában, és az, hogy az amatőr társulatoktól a bábszínházon át a cirkuszokig mindenki képviselteti magát.” /Bakota Árpád, Jászai Mari-díjas magyar színművész, a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja (Magyar Nemzet)/
„Annak különösen megörültem, hogy Budapesten kívül a vidéki színházakban is lehetnek, lesznek vendégelőadások. Ennek köszönhetően mi is ki tudjuk egészíteni, tartalmasabbá tudjuk tenni a Miskolci Nemzeti Színház fennállásának 200. évfordulója tiszteletére tervezett ünnepségsorozatot.” /Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója (Nemzeti Magazin)/
„A Színházi Olimpia célja nem az, hogy szórakoztassa a közönséget vagy elterelje a nehéz gondolatokaz, hanem az, hogy figyelmét az élet aktuális és időtlen alapjaira, problémákra és kihívásokra, erkölcsi, filozófiai és absztraktnak tűnő kategóriákra összpontosítsa, amelyek konkrét hatással vannak életünkre.” /Emiliia Dementsova, kritikus (The Theatre Times)/
„Ez a párbeszéd (amely a Színházi Olimpia szellemiségét jellemzi) számomra a világ legtermészetesebb dolga. Mi multikulturális környezetben élünk, az előadásainkon a nézők fele szlovák. Ha szöveges előadást készítünk, mint például legutóbb a Parti Nagy Lajos írásaival készült Allegro Molto Barbarót, akkor szlovákra is fordítjuk.” /Hégli Dušan, a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője (Tánckritika)/
