Lengyel Emese, a Mediaworks kulturális szerkesztőségének Junior Príma Díjas vezető szerkesztője, a Kultúrnemzet munkatársa, a Debreceni Egyetem doktorandusza, a DE-BTK Művészeti Központ Szakértői bizottságának tagja az olimpia három hónapja alatt több produkció alkotóival készített interjút, számos előadást látott, miközben a Kultúrnemzet Színházi Olimpiáért felelős munkacsoportját irányította. Élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük őt.
– Kulturális újságíróként miben látod egy ilyen léptékű nemzetközi esemény jelentőségét hazánkban?
– Amikor napvilágot láttak a legelső sajtóhírek arról, hogy hazánk ad otthont a 10. Színházi Olimpiának, akkor még csak színházszerető emberként tekintettem az eseményre. Végül elvállaltam egy beharangozó cikk írását, így beleástam magam a fesztivál történetébe. Ez volt a fordulópont. Rájöttem, hogy a magyarországi Színházi Olimpia egy hatalmas lehetőség. Egyrészt a szakmának, mert szerte a nagyvilágból érkeznek művészek, és nem csak Budapestre. Másrészt nekem is, hiszen egy világszínházi esemény részesévé válhattam kulturális újságíróként. Végül azonban más feladatok is megtaláltak, ugyanis Tölli Szofia kolléganőmmel a Mediaworks kulturális szerkesztősége, a Kultúrnemzet Színházi Olimpia tárgyában írt cikkeiért feleltünk.
– Mely előadás(ok) volt(ak) rád a legnagyobb hatással, és miért?
– Tucatnyi előadáscímet mondhatnék, de két esemény igencsak nagy hatással volt rám. Az egyik a számomra oly kedves műfaj, az operett köré szervezett minifesztivál, a Csárdáskirálynő Fesztivál. S bár a szívemhez legközelebb a Budapesti Operettszínház előadása, a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő áll, a többi előadás sem okozott csalódást. Az elmúlt években volt szerencsém megnézni több idegen nyelvű Csárdáskirálynő-adaptációt is, és büszkeséggel tölt el, amikor látom, hogy más nemzetek színházi gondolkodói szintén keresik a történet aktualitását, és meglelik a szépéséget Kálmán Imre muzsikájában. Azért is tartom kiváló kezdeményezésnek a Budapesti Operettszínház fesztiválját, mert láthatóvá tette, hogy a magyar operett sikerdarabjait nemcsak itthon, hanem máshol sem feledték el.
De nem feledem ifj. Simet László artistaművész Átmentem című április 15-ei produkcióját sem. Ez az a projekt, melyet minden szempontból vakmerőnek találtam, de egyben a hatása alá kerültem. Mágikus, félelmetes, de mégis reménnyel teli – a fizikai teljesítményen túl (ifj. Simet László biztosíték nélkül, 300 méter magasan kelt át a Dunán, vállán a görög tragédiák tradicionális színházi maszkjával) a szimbolikus jelentését tartom rendkívül időszerűnek. Ez pedig nem más, mint átvinni, átmenteni a kulturális értékeket a túlsó partra. Ez pedig kétségkívül megvalósult. Sőt, úgy vélem, hogy a Színházi Olimpia egész stábjának sikerült átmenteni és megmutatni a kulturális értékeket a szakmabelieknek és a közönségnek egyaránt.
– A közönség részéről milyen fogadtatást tapasztaltál az általad látott produkciók során?
– Beszéljen most az újságíró-szerkesztő énem… Berettyán Petrát és Tamási-Szekér Annát, a Nemzeti Színház nemzetközi kapcsolattartó munkatársait kérdeztem az olimpiaszervezés kulisszatitkairól. Azt mesélték, hogy sok külföldi társulat számára ismeretlen a vastaps fogalma, és kétségbeesetten kérdezték őket, tetszett-e egyáltalán a közönségnek az előadás. Nos, úgy vélem, hogy vastaps az a szint, ahol már nem kell magyarázni az előadás pedigréjét. És én is csak ezt tudom megerősíteni, értő és egyben hálás közönséggel találkoztam az általam látogatott valamennyi előadáson.
– Mely(ek) voltak számodra a legkiemelkedőbb pillanat(ok)?
– Az előadásokon és a szakmai közegen túl az egyik kiemelkedő pillanat az volt számomra, amikor összeállt egy olyan újságírói csapat, aminek tagjai többszáz cikket – egyebek között interjút, kritikát, tudósítást stb. – írtak néhány hónap leforgása alatt. Nem is akármilyeneket! – Az egyik mérce az olvasók, a másik pedig a szakmai közeg, és legnagyobb örömünkre, mindenhonnan csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Újságíróként és szerkesztőként mindent megtettünk azért, hogy a Magyar Nemzet felületén, a Színházi Olimpia aloldalunkon hírt adjunk arról a sok-sok fesztiválról, melyek a 10. Színházi Olimpia égisze alatt valósultak meg. Mindez pedig nem jöhetett volna létre Nemzeti Színház munkatársai és partnerei nélkül.
