A színházi világ kiválóságainak adtak otthont Magyarország színpadai a 10. Színházi Olimpia idején 2023 áprilisától. A műfajilag sokszínű programsorozat előadásai 200 000 nézőt vonzottak be, és elhelyezték az országot a világ színházi térképén.
„Az egyik és talán legfontosabb célját elérte az olimpia, hiszen ez a bezárkózó magyar színházi szakma egyszerre kinyílt. Az egyik fő aggodalmunk előzetesen ugyanis az volt, hogyan tudunk sikeresen bemutatni ekkora számban külföldi előadásokat egy olyan országban, amelynek ugyan csodálatos a színházi élete, de a környező országokhoz képest nemzetközi fesztiválok szempontjából nagyon szerényen teljesít. Ám nemcsak a szakma, de a közönség is megérezte ennek az ízét. A kapcsolatok pedig megmaradnak, a külföldiek viszik az ország jó hírét, hiszen megtapasztalták a kulturális életünk gazdagságát, annak hihetetlen erejét.” – nyilatkozta a 10. Színházi Olimpiáról Vidnyánszky Attila.
Ebből a gazdag országos programból még csak kiemelni sem lehet, de a magyar közönséget megszólító, műfajilag rendkívül sokszínű kínálat mellett valóban színháztörténeti találkozásokra került sor.
– mondta el a Nemzeti Színház főigazgatója, az olimpia főszervezője.
A Színházi Olimpiával, s benne a magyarországi tizedik fesztivállal kapcsolatban hazánkban és a nemzetközi sajtóban is számos újságcikk és interjú született, amelyek mind megerősítették Vidnyánszky tapasztalatait.
„Nem egyhangú, nincsenek ideologizált üzenetű előadások, a művészi színvonal a legfőbb szempont.”– mondta az olimpia programjáról Tompa Gábor UNITER-díjas rendező, érdemes művész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, az Európai Színházi Unió elnöke.
A korábbi színházi olimpiáktól eltérően a szervezők nemcsak az egész országra, hanem a magyarlakta területekre is kiterjesztették a programokat: így a rendezvény egyik legfőbb célja – hogy hidakat építsen – teljes mértékben megvalósult.
„A magyar színházi szakma szempontjából nagyon sok nyeresége van az Olimpiának, köztük az, hogy a hazai színházak felvették a kapcsolatot határon túli magyar színházakkal.”
– mondta Lantos Anikó, a Thália Színház fesztiváligazgatója. Ezt emelte ki Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója is: elmondta, hogy színházukban ez volt az első alkalom, hogy nemzetközi előadások meghívásában gondolkodhattak.
Ennek a hídépítésnek volt példája a Színházi Olimpia részeként megvalósult Madách Projekt is, amelynek során tizenegy ország színművészeti egyeteméről érkeztek hallgatók Budapestre, hogy saját feldolgozásukban mutassák be Madách Imre Az ember tragédiájának valamely színét. Erről Vidnyánszky Attila így nyilatkozott:
„Szerte a világon megszólítottunk iskolákat, arra kértük őket, olvassák el Madách darabját, és ha kedvük van, jöjjenek el egy különleges előadásra. Ez várakozáson felül sikerült is, hiszen csak Csehországból nem sikerült elhoznunk művészeti egyetemet. Ott ugyanis annyira aggódnak a mi demokratikus létezésünk miatt, hogy elutasították a meghívást. A többiek itt voltak, látták és megélték ezt az ünnepet.
Bár kőkemény munka volt, a végén valódi katarzist tapasztalhatott az a mintegy 170 külföldi és 40 magyar diák, akik egymás jeleneteit ötször-hatszor is végignézték, és akik már magukkal viszik a szívükben Madáchot – és Magyarországot.”
Szintén első alkalommal volt arra lehetőség, hogy a bábszínházak is részt vehessenek a színházi olimpia programjában. „Nagyon sokféle személyes és társulati találkozásra is alkalmat adott ez a sorozat, és ebből az együttlétből, művészi egymásra figyelésből hosszú távon profitálnak a magyar bábszínházak.” – mondta Asbóth Anikó, a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke, a Vojtina Bábszínház igazgatója.
Pályi János, a BábSzínTér igazgatója pedig óriási lehetőségnek nevezte azt, hogy a bábszínházak is lehetőséget kaptak az olimpiai szereplésre: egyfelől, hogy megmutassák magukat, másfelől, hogy a világ legjobb bábművészeit is vendégül láthassák. „Jókor jött, és jót tett nemcsak a szakmánknak, hanem a közönségünknek is.” – mondta Pályi.
A vidéki színházak szintén hatalmas lehetőségként élték meg az olimpiai részvételt. Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója elmondta, hogy rendkívüli társulatokat, produkciókat, balettelőadásokat tudtak Miskolcra csábítani, amikre más körülmények között nem lett volna lehetőségük.
Emellett a rendezvénysorozat inspiráló jellege volt az egyik legfontosabb, amit a résztvevők kiemeltek.
„Az olimpiának köszönhetően tudott megmaradni sokak hite a színházcsinálásban, és ez a fantasztikus eseménysorozat nem csupán szellemileg inspirálta, de lelkileg, mentálisan is segítette az elmúlt fél évben a magyar színházi szakmát.”
– mondta Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója. Ezt erősítette meg Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója is: „Abban hiszek, hogy sosem elégedhetünk meg azzal, ahol éppen állunk, folyamatosan fejleszteni kell magunkat és az előadásainkat, amire a Színházi Olimpia vissza nem térő lehetőséget biztosított”
