A hamarosan induló Színházi Olimpia kínálatából ezúttal olyan előadásokat gyűjtöttünk csokorba, amelyeket női rendezők állítottak színpadra, így tisztelegve előttük a március 8-i Nemzetközi Nőnap alkalmából. Táncelőadások, bábszínház, operett és klasszikusok adaptációi is megtalálhatók az alábbi színes válogatásban.
Rūta Bunikytė
A Budapesti Operettszínház június 3–11. között rendezi meg a Csárdáskirálynő Fesztivált. A teátrum a 10. Színházi Olimpia keretében Magyarországra hívja az ikonikus darab legjobb nemzetközi feldolgozásait, hogy a hazai közönség betekinthessen az európai operettjátszás aktualitásába is. Ennek keretében láthatunk egy feldolgozást Rūta Bunikytė rendezésében is.
Igazi különleges produkció érkezik a litván társulat előadásában. A Csárdáskirálynő közismert operett Litvániában is, amelyet többször is színpadra állítottak a Kaunasi Állami Musical Színházban. A közönség már tudja, miről szól és hogy mire számítson.
A darabot Rūta Bunikytė, a litván színházi élet egyik leghíresebb és legtermékenyebb fiatal alkotója állította színpadra, akinek elődleges célja az volt, hogy az ismert történetet a megszokottól eltérően dolgozzák fel, váratlan percekkel megajándékozva ezzel a nézőket.
Diana Dobreva
Japánt idézi meg a Selyem című darab: Alessandro Barricco világhírű Selyem című regénye alapján készült előadásban a szépséget kereső ember az egyetlen ismert úton – a szerelmi önfeláldozáson – keresztül jut el céljához. A szépség birodalmában az ember felfedezi saját lelkének valódi dimenzióit, ráébred, milyen ára van a szeretetnek és az alázatnak. A „selyem” az emberi szorongás metaforája.
A francia selyemhernyó-kereskedő Hervé és egy japán faluban élő névtelen lány plátói szerelmi története kibontja azt az utat, ami a különböző civilizációk közötti összekötő kapocs metaforája, megkérdőjelezi, hogy ezek egyáltalán összeegyeztethetők-e, feltárja az olyan alapvető emberi kategóriák szöges ellentétben álló felfogásait, mint a siker, a haszon, a lét célja, a társadalmi alárendeltség, a modernizáció és a tradíciók. A különleges előadást Diana Dobreva bolgár színházigazgató és színésznő, többszörösen díjnyertes színházi rendező és producer állította színpadra.
Nina Lorenz
Nina Lorenz rendezésében láthatjuk a Theater im Gärtnerviertel társulatának előadásában a Médeia című darabot, amelynek szövegkönyvét az ókori eredeti alapján Simon Stone írta. Stone adaptációja a jelenbe helyezi Médeiát, és az ókori tragédiát egybefonja egy valós történettel: a kilencvenes években egy amerikai orvosnő, Debora Green válása után felgyújtotta a családi házát és eközben megölte háromból kettő gyermekét.
A darabban Médeiából Anna lesz. Iaszónt Lucasnak hívják. Anna már nem egy király lánya, hanem gyógyszerész, aki nemrég szabadult egy pszichiátriai klinikáról. Két közös gyermekük van, Edgar és Georg, akiknek meg kell küzdeniük családjuk széthullott világával. Ott van Lucas új barátnője, Clara is, aki nemcsak főnöke, Christopher lánya, tehát Anna volt főnökének a lánya, hanem potenciálisan kapható is az ellenségeskedésre. Úgy tűnik, hogy még a szociális szolgálat munkatársa, Mary-Louise is inkább átok, mint áldás.
Livija Pandur
A Szlovén Nemzeti Színház vendégelőadásaként érkezik az Immaculata című produkció a tatabányai Jászai Mari Színház, Népházba. Az előadás a világhírű szlovén színházi rendező, Tomaž Pandur emlékére született testvére, Livija Pandur rendezésében.
Pandur életművét rendkívül nehéz, szinte lehetetlen lezárni: olyan rendező, akinek művészi opusza meghatározta a szlovén színházat és világszínvonalon is jelentős volt. Mindvégig hű maradt alkotói hitvallásához és egyedi stílusához, önzetlenül osztva meg vízióit, álmait, magányát, félelmeit és lelkesedését munkatársaival és pályatársaival. Az ő Immaculatája nyitotta volna meg az idei maribori drámai évadot, és legalább egy kicsit visszatért volna oda, ahol több mint harminc évvel ezelőtt minden kezdődött.
Anasztaszija Kargina
Karamazov Aljosa utolsó napja egy sajátos, apokrif hangvételű misztériumjáték Dosztojevszkij prózai műveinek, naplóinak, leveleinek felhasználásával, ugyanakkor megjelennek benne a 19. század orosz misztikus irodalmából és a lázadó értelmiség manifesztumaiból vett szövegek is. Ez a pravoszláv liturgikus énekekkel átszőtt monodráma valójában egy megtisztulásra vágyó bűnös lélek gyónása, amelyben felismerhető a jóra vágyó, ám világmegváltó, hamis eszmék bűvöletében és alantas emberi ösztönök fogságában vergődő ember belső küzdelme is, Dosztojevszkij szavaival élve: „Itt a sátán harcol Istennel, és a csatatér – az emberek szíve”.
Anasztaszija Kargina Leningrádban (Oroszország) született, orosz és magyar színésznő, rendező, dráma pedagogus, drámaíró. 2018 óta Budapesten él és Magyarországi Szerb Színházban dolgozik. A Karamazov Aljosa utolsó napja című előadás A Magyarországi Nemzetiségi Színházak JELEN/LÉT 2023. Fesztiválja keretében kerül bemutatásra, amelyre a jegyek már elérhetők.
Tiziana Barbiero
A Teatro Tascabile di Bergamo társulatának előadásában érkezik a Színházi Olimpiára Tiziana Barbiero rendezésében a The Yoricks című produkció. Hat bohóc és hat csontváz-szerzetes angyalokkal, oroszlánokkal, lovakkal összegyűlve megpróbálják a halált egy szürreális cirkusszá változtatni. A „The Yoricks” egy semmiből leeső cipővel kezdődik, ami talán a bombázó repülőgépekből és háborús szirénákból álló emberi égből, de az is lehet, hogy egy épület emeletéről zuhant le.
Ez a cirkusz a lélek cirkusza: a melankólia, a nevetés, a halálfélelem és a nosztalgia keveréke. Az előadás egy szeretetnyilvánítás a múlt legendás bohócai előtt, Foottit et Chocolat-tól a Fratellinikig, a nagy Charlie Rivelig és a Colombaioni testvérekig. A Teatro Tascabile ezzel tiszteleg történelmük és művészetük előtt.
Agnija Šeiko
Agnija Šeiko több nemzetközi díjat elnyert kortárs litván koreográfus, Európa-szerte ismert és elismert alkotó. Munkáiban egyedi esztétikát, interdiszciplináris megközelítésmódot képvisel, érzékenyen reagál a szociális témákra, és széles spektrumú formavilág jellemzi alkotásait.
A Színházi Olimpiára a Fehér altató című minimál látványilágú, ugyanakkor esztétikailag nagyon vonzó táncelőadással érkezik. A litván mitológiában gyökerező produkció mesékkel bűvöli el a gyerek nézőket, miközben a minket körülvevő világra is reflektál. Például, hogy magyarázzuk el egy gyereknek, hogy miközben hosszú órákat töltünk a munkahelyünkön, vagy akár még külföldre is utazunk, ők mindig velünk maradnak a gondolatainkban, mindig szeretjük őket, és gondoskodunk róluk. Az előadásra jegyek már elérhetők ide kattintva.
Yngvild Aspeli
Yngvild Aspeli, izlandi származású rendező a Plexus Polaire társulat művészeti vezetője előadásai során a legelemibb érzéseinket hozza felszínre. Olyan vizuális univerzumot alakít ki, amely életre kelti a legmélyebbre temetett érzéseket: az előadásainak középpontjában ember léptékű bábok állnak. A társulat a Patchwork Fesztivál keretében mutatkozik be Győrben.
Egy bálnavadász expedíció történetét meséli el a Moby Dick, mely egyben a csökönyös elhivatottság és az élet megmagyarázhatatlan rejtélyeinek vizsgálatát is kutatja. A tengeri utazás szimpla története még egy másik dimenziót is vetít elénk Melville magával ragadó és ellenállhatatlan elbeszélésének megelevenítésekor. Szédítő merülésre viszi a nézőt, az emberi lélek mélységeibe. Hét színész, ötven báb, videóvetítés, és Moby Dick, a világirodalom óriás tengeri szörnyetege. Az előadásra jegyek már elérhetők ide kattintva.
Sanja Trop Frühwald
Szintén a Patchwork Fesztivál meghívására érkezik Magyarországra Sanja Trop Frühwald rendező, aki az Éjszaka című előadással utazásra invitálja a nézőt: amikor a hangok szimfóniaként özönlenek, és a házak az égig érnek és a hold egy szempillantás alatt eltűnik az égről, huss! Éjjel bármi megtörténhet, sokkal inkább, mint nappal, a hétköznapi valóságban. A bátorság, és a képzelőerő kibontakozása nyomán szembeszállunk az ágy alatti rémekkel, és kiderül hogy ugorhatja át az ember a saját árnyékát. Jegyek már elérhetők ide kattintva.
Noa Wertheim
A zsidó misztikában a Pardes négy héber szó kezdőbetűjét jelenti, amelyek a vallási szövegek értelmezési megközelítéseire utalnak. A Pardes zenéjét Itamar Doari nemzetközi ütőhangszeres művész szerezte. A filmzene összefonódott a koreográfia megalkotásának folyamatával, a stúdióban valós időben készült és lett rögzítve – és lehetőséget biztosított a társulat számára, hogy Izrael és a világ egyik legfontosabb és legjelentősebb ütőhangszeres művészével dolgozhassanak együtt.
Az előadást Noa Wertheim, a Vertigo Dance Company művészeti igazgatója és társalapítója rendezte. Wertheim művészeti irányítása alatt a Vertigo Dance Company harmadik évtizedét kezdte meg, és a Wertheim által koreografált eredeti művek lenyűgöző repertoárjával rendelkezik, amelynek sajátos táncnyelve a személyközi kommunikáció és a közösségi részvétel ösztönzésével inspirálja a tánctanulókat és a művészeket.
Natacha Belova – Tita Iacobelli
A TÁNC XXV. Nemzetközi Kortárs Fesztivál keretében mutatkozik be Veszprémben a Tchaїka című előadás. A chiaroscuro technikával megvilágított színpadon egy színésznő és egy életnagyságú báb együtt járja be Csehov A sirály című drámájának világát. Tchaїka, az idősödő, feledékeny színésznő egyszer csak a színpadon találja magát. A mögötte lévő fiatal nő emlékezteti, miért is van ott: hogy még egyszer utoljára eljátssza Arkadina szerepét kedvenc Csehov darabjában.
Azonban a díszletről, a szövegről és a többi szereplőről már fogalma sincs. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy leküzdje ezt a mentális problémát, amelynek hatására összetéveszti a színdarabot a valósággal. A különleges előadást a Natcha Belova–Tita Iacobelli rendezőpáros alkotta.
Márkó Eszter
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatának előadásában láthatjuk a Nyolckor a bárkán című darabot a Szolniki Szigligeti Színházban. A Nyolckor a bárkán Ulrich Hub fergeteges, zenés gyermek- és családi darabja 6-99 éveseknek, melyet óriási sikerrel játszanak világszerte. A darabot Márkó Eszter rendező állította színpadra.
A kortárs német szerző mesejátéka csodálatosan vicces, felszabadító és ugyanakkor mélyreható módon teszi fel a nagy kérdéseket Istenről és a világról. A szerzőt, Isten keresésében a szereplői – a pingvinek és a galamb – segítik. Naivitásukkal – talán a gyermekekéhez hasonlóan – közelítenek a hit kérdéseihez, és ezáltal újra és újra egyszerű és meggyőző válaszokat találnak. Egy mese a toleranciáról, a barátságról és az értelemkeresésről.
Conchi León
Conchi León (Mexikó, Mérida, Yucatán, 1973) drámaíró, színésznő, rendező és tanár. Elismerést azokkal a műveivel szerzett, melyek a család, a hagyomány témáját, a nők életét és a maja kultúrát állítják előtérbe. León a MITEM fesztivál meghívására érkezik Magyarországra.
A Mexikói Nemzeti Színház társulata Conchi León rendezésében mutatja be az Emiliano Zapata asszonyai című előadást, amely a mexikói forradalmár köré felsorakoztatott fiktív nőalakokra épül. A darab a képzelet játéka: a Zapatáról kialakuló képünket a darab több nő elbeszélésén keresztül építi fel (vagy éppen rombolja le). A jegyek az előadásra már elkeltek.
Szintén Mexikóból érkezik a MITEM fesztivál meghívására Aurora Cano. Cano a Mexikói Nemzeti Színház társulatának művészeti igazgatója, rendezőként és színésznőként rendkívül változatos előadások létrehozásában vett részt: Budapesten május 7-én a Moszkva című darabot láthatjuk a rendezésében, a Teatro de Babel társulatának előadásában.
Három nő eltéved egy színházban a 21. század elején: lánytestvérek, művészek, gyújtogatók, három nemzedék képviselői kérdőjelezik meg a színház jelentőségét és saját életük irányát, miközben olyan helyre igyekszenek, ahol minden csodálatos, vagy ahol legalább meleg van. Jegyek az előadásra még elérhetők.
Camille Decourtye
A franco-katalán művészeti irányzatot képviselő Baro d’evel társulat Là című előadásának az Agóra Veszprém ad otthont: a Camille Decourtye és Blaï Mateu Trias által koreografált és előadott produkció során két ember és egy pajzsos varjú vezeti egymást egy különös, érzékeny és költői balettben, amelyben minden test nyomot hagy maga után, és amelyben minden történetet megírnak.
